Az édes mandula (Prunus dulcis) egy gyümölcsfa, amely áprilisban rózsaszín virágokkal virágzik, és egyértelmű tavaszi hangulatot kölcsönöz a kertnek. A termés kezdeti szakaszában kis zöld őszibarackra hasonlít, de a gyümölcshús száraz és ehetetlen. A termés közepén található mag az ehető mandula, amelyet önmagában vagy sütéshez is fel lehet használni.

A fa legjobban teljes napsütésben és tápanyagban gazdag talajban fejlődik. A növekedési időszakban rendszeres öntözést és trágyázást igényel az egészséges növekedés és a termésképződés biztosítása érdekében. A dán éghajlat miatt ajánlott üvegházban vagy meleg, védett helyen, például déli vagy nyugati fal mellett nevelni, hogy megvédje a fagyoktól és a gombás betegségektől.

Az édes mandulának széles koronájú növekedési formája van, és elérheti a 2–4 méteres magasságot és a 3–4 méteres szélességet. A levelek hosszúkásak és zöldek, a virágok fehérek vagy rózsaszínek. A termés általában szeptemberben érik be.

A Szahalin cseresznyefa, más néven Prunus sargentii, közepes méretű lombhullató fa, amely széles, váza alakú koronát fejleszt. Az idő múlásával a fa szélesebb, többtörzsű szerkezetet kap, ami jellegzetes és természetes megjelenést kölcsönöz a kertben.

A levelek közepes méretűek és hosszúkásak, jól látható csúccsal. Sötét bronzvörösen hajtanak ki, később élénkzölddé válnak, majd a szezont intenzív piros és narancsvörös őszi színekkel zárják. A sima, vörösesbarna kéreg világos parafás foltokkal idővel sötétedik, és látható keresztirányú csíkokat kap.

A fa áprilisban és május első felében bőségesen virágzik nagy, rózsaszín virágokkal, amelyek gyakran a levelek megjelenése előtt nyílnak. Gyümölcs ritkán képződik, de néhány évben apró, sötétvörös bogyók megjelenhetnek.

A Szahalin cseresznyefa legjobban napos vagy félárnyékos helyen érzi jól magát, és a tápanyagban gazdag, jó vízelvezetésű talajt kedveli. Sokféle talajtípust elvisel, de nem szabad olyan helyre ültetni, ahol a víz megáll. A nehéz agyagos talajt lazítani lehet kavics vagy homok hozzáadásával a jobb vízelvezetés érdekében.

A fa alkalmas szoliterként kertekbe, parkokba és fasorokba, ahol díszítőelemként szolgálhat. Ültetéskor ajánlott megtámasztani a stabilitás biztosítása érdekében.

A fűzlevelű körte 'Pendula' kis termetű fa, amelyet széles, csüngő korona jellemez. Gyakran törzsre oltják, ami jól meghatározott törzsmagasságot és kerek, esernyő alakú, később árnyékot adó koronát eredményez.

A levelek keskenyek, finom, puha szőrökkel borítottak, amelyek tavasszal ezüstszürke árnyalatot, később szürkészöld színt adnak. Lombja a fűz vagy olajfa leveleire emlékeztet, könnyed és elegáns hatást kelt. Ősszel a levelek visszafogott, világossárga árnyalatot kapnak, és későn hullanak le.

A kéreg kezdetben ezüstfehér a sok finom szőr miatt, de az idő múlásával megszürkül és repedezett felületet kap. Április–májusban a fa fehér vagy krémszínű virágokat hoz vöröses porzókkal, amelyek félernyős virágzatot alkotnak, enyhe édes illattal.

A virágzás után apró, zöldesbarna termések fejlődhetnek, amelyek nem ehetők, de a madarak néha megeszik őket a fagy után. A fa legjobban teljes napsütésben és jól vízelvezetett, átlagos kerti talajban fejlődik. Ellenálló, szélálló és szárazságtűrő, ha már megerősödött.

A fűzlevelű körtét gyakran ültetik szoliterként vagy kisebb csoportokban, ahol világos lombja és csüngő növekedése kontrasztot és szerkezetet ad az ültetéseknek.

A csüngő eperfa, tudományos nevén Morus alba 'Pendula', egy díszfa, amelynek jellegzetes csüngő növekedési formája van. A fa széles koronát fejleszt lefelé hajló ágakkal, ami elegáns és nyugodt megjelenést kölcsönöz a kertnek.

A levelek szív alakúak és sötétzöldek, ami sűrű és díszes lombtömeget hoz létre a nyári hónapokra. Májusban és júniusban a fa apró fehér virágokkal virágzik, amelyeket később világos, fehér gyümölcsök követnek a nyár végén.

A fa legjobban teljes napsütésben és közönséges, tápanyagban gazdag kerti talajban fejlődik. Mérsékelt növekedésű, és általában körülbelül 3 méter magasra és 2 méter szélesre nő, ami alkalmassá teszi közepes méretű kertekbe vagy szoliterfának parkokba.

A csüngő eperfa mérsékelten télálló, és kevés gondozást igényel, ami praktikus választássá teszi azok számára, akik díszfát szeretnének természetes, csüngő megjelenéssel.

A közönséges vadalma (Malus sylvestris) közepes növekedésű fa, természetesen széles és kiterjedt koronával. A faj őshonos Dániában, és ismert nagy ellenálló képességéről, valamint arról, hogy sokféle talajban, még időnként nedves körülmények között is jól fejlődik.

A levelek kicsik, tojásdad alakúak és friss zöld színűek, ősszel világossárga árnyalatot kapnak. A fiatal hajtások barnászöldek, míg az idősebb törzsek szürkésbarna, kérges felületet kapnak, amely apró pikkelyekben hámlik.

Tavasszal a fa sok apró fehér vagy rózsaszínes virággal borul be, amelyek vonzzák a hasznos rovarokat. Később apró, ovális, sárgászöld gyümölcsök fejlődnek, 3–4 cm-es méretben, savanykás ízzel. A gyümölcsökből zselé vagy lekvár készíthető, és télen táplálékot nyújtanak a madaraknak.

A fa legjobban teljes napsütésben vagy félárnyékban érzi jól magát, és nem igényel különleges talajviszonyokat. Ültethető egyedül, csoportosan vagy szélvédő sáv részeként, ahol szélállósága és természetes formája érvényesül. Ültetéskor ajánlott az első két növekedési időszakban megtámasztani a jó gyökeresedés érdekében.